"Titok vagy, nekem megfejthetetlen,
Taníts a szavakra, emelj fel engem!
Tiéd vagyok, őriz a lelkem."
(Ákos: Csak te vagy)
"A lelkemben hűség a vallás,
De oly nehéz minden hétköznapom,
A kísértések tengerében élek,
Tiszta, igaz szót csak tőled kapok."
(EDDA: Ha feladod az álmaid)
"Rólad kéne szóljon minden zaj,
Mióta nem vagy velem.
Csak elképzelem az arcod,
És újra bennem élsz!
Érzed, milyen furcsa az ég?
A tenger tombol, de Te bennem alszol:
Megvédlek, ne félj!"
(Ákos: Áradás)
"Néha még újra vágyom a múltba,
Vágyom, de erről Te nem tudhatsz már.
Érzem a bőröd, a vállamba körmöd
Belemélyeszted, nem baj, ha fáj.
. . .
Amikor újra látlak,
Amikor megkívánlak,
Nincs kérdés, a válasz mindig: Ő."
(EDDA: Ördögi kör)
"Én hallgatlak téged,
Vagy Te hallgatsz engem?
Bennem laksz régen,
A házad a testem."
(Ákos: Nevess magadon)
"Lelkembe égettem fény - mosolyod,
Az emlékeim nem vehetik el.
A múltam az itt van, azt mélyen őrzöm,
Az enyém, csak az enyém."
(EDDA: Amikor még. . .)
"Jó most veled,
Nyisd ki szemed,
Igen, túl szép, de nekem elhiheted!
Itt a helyed
Szavak helyett, látod
Szívem mélyén adtam otthont neked!"
(Ákos: Szótlanul)
"Én tudok valamit és át akarom adni
Neked, csak neked,
Én tudok valamit és át akarom élni
Veled, csak veled."
(EDDA: Így akarom)
"Mint ezer év lángja, lobog a lelkem,
Szememben bűn és vágy ragyog,
Szárnyatlan szálló gyilkos angyal,
Végtelenül védtelen vagyok."
(Ákos: Menekülj)
"Oda nyúlok ahol neked jó,
Meglátod, csodákat teszek.
A kezed viszem az enyémhez,
Remélem te is szereted."
(EDDA: Gyönyörű lányok)
ÉN LESZEK
Én leszek az éjfél,
Kézen foglak,
Szétrepesztem rajtad az inget,
Én leszek az ágy,
A lehulló könnycsepp,
Én leszek
A vággyal terhes tekintet. . .
Mindenestül
Ott leszek mindig
Mert Te
Engem
Megjel-
Öltél. . .
(Ákos)
"Gyakran indulok szorongással telve,
Mint aki vissza se tér.
Nem vagyok keményebb, mint Te,
Csak hajt a vér, az örökölt vér.
S ha majd utamról vissza se térek,
Hidd el, Te akkor is mindig érezni fogod,
Hogy veled vagyok, veled vagyok."
(EDDA: Veled vagyok)
"A fényre esküszöm,
Hogy nincsen több öröm,
Annál, amit tőled kapok,
Oltáradon elhamvadok."
(Ákos: Beavatás)
"Lennék harang, mi érted szól,
Vígasz lehetnék, ha búcsúzol.
Lennék szél, mely elkísér,
minden dal, ami benned él."
(EDDA: A játék véget ért)
"Nem látlak, csak elképzellek,
Minden éjjel másmilyennek,
De tudnod kell,
Hogy minden éjjel szép vagy."
(Ákos: Akarod még?)
"Szerelmes az elmúlásba
Minden a világon,
Engem csak Te menthetsz meg. . ."
(Ákos: Örök április)
"És akkor remegsz majd úgyis értem,
Szerelmes leszel, érzem,
És nem engedlek többé szabadon,
Enyém a hatalom, a véredet akarom!"
(Ákos: Méreg)
"Ha zuhanni kezdesz,
Én megfogom a kezed.
Szakadék fölött muzdulatlan lebegő,
Kitárt szárnyú angyali szerető,
Jó lesz, ha figyelsz, jó lesz, ha érted,
Én itt vagyok veled, és Szeretlek Téged."
(Ákos: Angyali szerető)
"Nincs több póz,
Nincs több okoskodás.
Igent mondd a test,
És magasra szökik a láz.
Táncba hív egy dal,
A tüzed lángja mar,
Mégis jó."
(Ákos: Mégis jó)
"Te életet adtál
Fának, virágnak, szónak;
Benned az öröklött öröklét
Harangjai szólnak.
Mosolyom mögé néztél,
És bánatot láttál;
Benned magamra leltem,
Én a tiéd vagyok, mert rám találtál."
(Ákos: Minden egyszerű dalban)
"Magammal betakarlak,
Sebeim mosolyognak,
A vérem íze számban,
De ha most is elhibáztam. . .
Akkor
Gyilkos zenét írok
És kiöllek magamból
Hogy ne fájjon többé
Ami vagy!"
(Ákos: Ne fájjon többé)
EMLÉKEZNI (részlet)
"Hogy milyen volt? Különb, mint a többi,
Százszor is, és még ezerszer is,
És mennyi jót tudott volna tenni,
Az Ég is csak az ilyet szereti,
Az ilyet szereti.
Én nem voltam ott, mikor útra keltél,
Magamnak soha meg nem bocsátom.
Legyen példa minden jó embernek!
Míg nem találkozunk, ezt magamban hordozom.
Emlékezni egy régi jó barátra,
Ha szomorú is, emlékezz velem!
Bárcsak tudnám még egyszer visszahívni!
Régi társam, hiányzol. Hiányzol nekem."
(EDDA) |