versek : álmod lennék...láng leszek...stb |
álmod lennék...láng leszek...stb
2005.07.18. 11:46
Álmod lennék… LEGÚJABB!
2005.06.22.
Álmod lennék ezüst éjben,
nyugtalan, remegő holdfényben.
Zaklatott, vágyteli álom,
amilyenre régóta vágyom.
Álmod lennék majd. Szerető,
mindig csak utánam epedő,
ágaskodó, sóvárgó kivárás,
csókokban ébredő kívánás.
Álmod lennék, mely átölel,
és tüzes ölében ringat el.
Egyetlen álmod és vágyad…
Ne csak én epedjek utánad!
Láng leszek…
2005. 05. 08.
Láng leszek, látod? Neked lobogok.
Tüzem felhevít, fényem rád ragyog.
Imbolygó, bíborló, csodát váró,
szertelen, szerelmes táncot járó.
Láng leszek, önmagát elemésztő,
lobogó lázában érted égő.
Nézd, fényem világol a sötétben,
rád kacag komor éj sűrűjében.
Láng vagyok, lelkedben tüzet gyújtó,
éledő tüzedhez odabújó.
Körülölellek melegemmel,
betakargatlak szerelemmel.
Hogy mondjam el? FRISSÍTÉS!
2005. 04. 18.
Hogy mondjam el, hogy vágyam mit jelent?
Megsúgnám, de vallani félek,
mert nem érzem még szerelmedet,
csak balgán, makacsul remélek.
Hogy mondjam el, hogy szeretni akarlak,
oly tisztán, miként az angyalok?
Álmomban olyan gyakran karollak…
és annyira jó, hogy veled vagyok!
Hogy mondjam el, hogy senki másban
még mindet együtt nem találtam:
vonzó embert, társat a magányban,
s barátot, akire mindig vártam…
Hogy mondjam el, hisz nincsenek szavak
megsúgni, ami itt bent úgy éget.
Nézz rám, kedves! Szemeim vallanak:
elárulják, mint szeretlek téged.
Ha szeretnél…
2005. 04. 17.
Mióta írtál, mindig veled vagyok.
Mosolygós arcod a képről rám nevet,
álmomban ajkadra lágy csókot lopok
és szemem őrzi meleg tekinteted.
Mióta írtál ébren is álmodom.
Tenyeremben fognám drága kezed…
ha szeretnél… mindig újra gondolom,
mint viszonoznám forrón a szerelmed.
Ha szeretnél… szívem lázasan dobog…
karomba vennélek, mint csöpp gyermeket,
úgy ölelnélek, hogy légy nagyon boldog,
ha hagynád, hogy igazán szeresselek.
Volnék a társad…
2005. 02. 26.
Volnék faág, hogyha levél lennél,
ringatnálak, s te vígan libegnél.
Lennék napfény, hogyha felhő volnál,
meleg fényemben szellőn lovagolnál.
Volnék kedvesed, ki hűséges lenne,
ölelnélek úgy, hogy boldoggá tenne.
Volnék a társad, ha magányos lennél,
s szeretnélek, ha nem is szeretnél
Kusza vallomás
2005. 02. 11.
Arcod vonását kutatom hasztalan…
nem tudom miért vagy ismerős,
de felhős,
vigasztalan
napjaim felderültek
mióta látlak.
Őrülten kívánlak,
pedig még alig álltunk
szemtől szembe’,
kezem sem raktam
még tenyeredbe,
szád nem érintette még az ajkam,
s a bajban
nem tudhatom velem maradsz-e.
Kedveskedsz, provokálsz, néha játszol…
Mellemben csikóként viháncol
mégis a szívem,
s híven
elmondanám neked százszor
mit sosem hittem:
máris hiányzol.
Nem tudom mitől érzem a vágyat,
de sápadt
arcom feléd fordul,
s bolondul
elismerem hibámat.
Ha látlak
kezem kinyújtom feléd,
s eléd
szaladok.
Maradok
mosolyogtató, rajongó bakfis,
s ha kapsz is
tetteimre magyarázatot,
megtarthatod…
Én akkor is én vagyok,
ha elfordulsz tőlem nevetve,
ha itt maradok elfeledve
és meg sosem ölelsz.
Ha fölkelsz,
mielőtt melléd feküdnék,
ha csupán egy meg sem történt emlék
leszek
Neked…
De az élet talán többet ad.
Ha akad
számodra vonzó bennem,
ha Veled lennem
nem képtelenség,
ha az ég
valóban megajándékoz Veled,
én végtelenül hálás leszek.
Mert kellesz nekem,
és az életem
általad lesz teljesebb.
Ma szóltál hozzám…
2005. 02. 10.
Ma szóltál hozzám, s kisütött a Nap.
Kupolát borított a kék ég fölém,
s a kopár, jeges, téli fák alatt
szavad lágy tavaszt varázsolt körém.
Már a múlté hosszú hallgatásod.
Nem adsz teret lázas érzelemnek…
de veled lennem akad újra száz ok,
s célt adsz ismét sivár életemnek.
Hiányzom hát? Vágyad megérintett.
Benned mindig önmagam meglátom.
Varázstükörként lásd, kivetíted,
s felém sugárzod saját világom.
Egy pillanatra megállt az élet.
Csak szívem dobbanása zakatolt,
s az egész világ újra enyém lett,
míg lelked lelkemhez közel hajolt.
Ma szóltál hozzám, s a Nap kisütött.
Tündöklő, kéklő ég borult fölém,
s a sziporkázó hóbuckák között
szavad lágy tavaszt varázsolt körém.
Mindenem vagy…
2005.01.08.
Beosont újra az alkony, látod?
Körül a táj már némán szendereg.
Lehunyt pilláim mögött egy álom;
különös, színes, titkos film pereg.
Mosolygós arcod magam előtt látom,
vágyón, megfogom mindkét kezed.
Míg ölelsz, körülvesz kacagásod,
s szilaj vágy égeti izzó testemet.
Hangod fülemben visszacseng s várom,
hogy újra halljam, ha megint lehet.
Társam vagy, kedvesem, múzsám és barátom…
engedd, hogy én is mindened legyek!
|