Aki igaz�n szeret…

Vid�m forgatag kell�s k�zep�n tal�lkoztam vele. B�jos volt, barna szem� �s vid�m ak�r a jegenye.

�gy sz�lt: „Kisl�ny szabad egy t�ncra?”. Alig tudom kimondani ki mondani „Igen”. A zenekar kering�t j�tszott s minket elsodort a t�meg sebesen: szeme �g� volt par�zsk�nt l�ngolt s mikor r�m n�zett nevetett. Tudom �reztem m�r akkor hogy az els� percben meg szerettem. Az eg�sz est �gy telt el mint egy csod�s �lom. S b�cs�z�sul �gy sz�lt a fi� „Im�dom”. Egy esztend� telt el az�ta mely gyorsan sz�llt mint egy milli� pillanat. Mi gyakran tal�lkozunk, s lopunk egym�st�l forr� cs�kokat. Azt hittem boldogok voltunk szerett�k egym�st nagyon. M�g a trag�dia meg nem t�rt�nt. Egy forr� ny�ri napon iskol�b�l haza fel� indultam. �pp a sz�rke aszfalton, mikor megpillantottam valakit. S nem emeltem fel kezem. Kez�t ismeretlen l�ny szor�totta. �h mily f�jdalmas volt nekem „�reztem” hogy a k�nnyek bor�tj�k szemem. H�t igen �gy szeret engem igaz�n, ez tette velem. �n ink�bb meghalok hisz mit �r az �letem. A kanyarban felt�nt egy kocsi mint valami fekete veszedelem. �n hirtelen az �ttestre l�ptem. A t�bbi m�r nem eml�kszem, amikor magamhoz t�rtem hatalmas t�meg �llt felettem �s kit �n a legjobban kerestem sehol sem tal�ltam. Akkor vettem �szre, hogy mellettem egy test hever. � volt a h�s b�tor ki saj�t test�vel v�dekezett. Alig volt m�r benne �let, f�lig eleven, f�lig halott. De megsz�lalt „Dr�g�m meg kell mondanom az a l�ny a h�gom volt”. Gy�ztesnek a hal�l bizonyult. A fi� ajk�n egy v�rcsepp jelent meg, s gy�ng�l� kez�vel fogta meg kezemet. Utols� erej�t �sszeszedve m�g egy mondatot s�gott el: „Gondolj ak�rmit r�lam �n akkor is szeretlek”. Hordoz� keser� vil�g, �r�k�s gy�sz az �letem. Mert volt egy fi� ki azzal halt meg:

„�n akkor is �r�kk� szeretem”